A holokauszt tagadása és torzítása nem új jelenség. Ha ismerjük a holokauszt-tagadás és torzítás náci korszaktól máig tartó történelmét, úgy könnyebben ismerhetjük fel, amikor taktikaként alkalmazzák. Ezzel a tudással megelőzhetjük, hogy az ilyen dezinformációt elhiggyük és terjesszük, amely kárt okoz a demokráciában és fenyegeti a nyílt, pluralista társadalmakat.¹

A HOLOKAUSZTTAGADÁS ÉS -TORZÍTÁS GYÖKEREI

A holokauszt tagadására vagy torzítására való törekvések a holokauszttal egyidőben keletkeztek.

A náci kettős beszéd, eufémizmusok és kódolt leírások a nácik megsemmisítési terveit álcázták és próbálták leplezni. A nácik vezették be a „különleges bánásmód”(Sonderbehandlung) kifejezést, ami valójában a zsidók meggyilkolását jelentette a nácik és kollaboránsaik keze által. A „végső megoldás”(Endlösung) szó valójában a zsidók szisztematikus, tömeges kivégzését jelentette.

A nácik és kollaboránsaik a háború alatt aktívan semmisítették meg a holokauszt bizonyítékait. Arra kényszerítették a zsidó foglyokat, hogy , tömegsírokat exhumáljanak és semmisítsék meg az áldozatok maradványait. Ezt a műveletet a nácik Aktion 1005 névvel kódolták. A nácik később megölték azokat a zsidó foglyokat is, akik a nácik atrocitásait voltak kénytelenek elrejteni.

A nácik azért is festettek hamis és félrevezető képet bűneikről, hogy a nemzetközi kritikát visszaszorítsák, és ezzel jobbára sikeresek is voltak. A bűnök valódi jellegének elrejtésére irányuló legsikeresebb propagandaakciójuk még a dán és Nemzetközi Vöröskeresztet is félrevezette, amikor azok 1944-ben meglátogatták a theresienstadti gettót. A képviselők elfogadták a náciknak a , amit röviddel a látogatás előtt megszépítettek. A gettó nyomasztó életkörülményeita normalitás díszletei mögé rejtették, és a Vöröskereszt képviselői nem tulajdonítottak jelentőséget a nyomor néhány így is látható jelének.  

A ZSIDÓK HÁTTÉRBE SZORÍTÁSA A HÁBORÚ UTÁN

A második világháborút követő években a holokauszt alig szerepelt a nyilvánosság aggodalomra okot adó témái között.² A kommunista Kelet- és Közép-Európában a hivatalos narratíva szerint a nácik és kollaboránsaik fő áldozatai a kommunisták voltak. A hivatalos narratíva nem szólt arról, hogy az antiszemitizmus milyen különleges szerepet töltött be a náci politikában és a zsidók népirtásában. Ez tovább táplálta az antiszemitizmust a térségben, amihez gyakran társultak összeesküvéselméletek vádjai a zsidó imperialistákról.²  

Számos országban a nácik és kollaboránsaik bűneit mély hallgatás övezte a politikában, szinte minden tudományos kutatónál és a nagyközönség körében is. A holokauszt iránti érdektelenséget erősítette a lakosság nem szűnő antiszemitizmusa a háború végétől az 1960-as évekig. A háború utáni kommunista kormánytisztviselők inkább hősi mítoszokat terjesztettek, eltúlozva a nemzeti ellenállási mozgalmak részvételét és hatását. ³ 

Sok országban a politikai szint, szinte az összes tudományos kutató és a közvélemény széles körű hallgatás uralkodott a nácik és kollaboránsaik által elkövetett bűnökkel kapcsolatban. A holokauszt iránti közérdeklődés hiányát a háború után egészen az 1960-as évekig tartó antiszemitizmus erősítette a közvélemény körében. A háború utáni kommunista kormánytisztviselők inkább hősies mítoszokat terjesztettek, eltúlozva a nemzeti ellenállási mozgalmak részvételének mértékét és hatását.⁴

A HOLOKAUSZTTAGADÓ HÁLÓZATOK TÉRNYERÉSE

Közvetlenül a háború után kezdett megerősödni a holokauszttagadók hálózata.⁵ Ezek a hálózatok Franciaországból eredtek, s itt a denialista írók kétségbe vonták a holokauszt gyilkosságainak valóságtartalmát. Az antiszemita írók Németországban és Ausztriában is megpróbálták tisztára mosni a nemzeti szocialista rezsimet és rehabilitálni vezető alakjait. Egyre több kiadó jött létre, amely antiszemita denialista és torzító szövegeket adott ki.  

1978-ban, egy magukat szakértőnek beállító holokauszttagadók nemzetközi hálózata létrehozta az Institute of Historical Review-t (IHR). A tagadók hálózata az IHR segítségével az 1990-es évekre széles körben tudott publikálni. Írásaik a körkörös érvelésen, kontextusból kiragadott forrásokon és a források tudománytalan értelmezésein alapultak. Ma szövegeiket és már videóikat is online terjesztik, komoly tudományos kutatásnak beállítva.  

Ezen anyagok hitelességét azonban tudósok és bíróságok is cáfolták. Az Irving kontra Penguin Books Ltd.elhíresült esetében a holokauszttagadó David Irving elvesztette rágalmazási keresetét Deborah Lipstadt történésszel szemben. Charles Gray bíró végzése szerint Irving „a rendelkezésére álló bizonyítékokat eltorzította és elferdítette,” és „aktív holokauszttagadó volt, antiszemita és rasszista, valamint a neo-nácizmust hirdető szélsőjobboldallal azonosult.”⁶

A HOLOKAUSZTTAGADÁSTÓL KORUNK HOLOKAUSZTTORZÍTÁSÁIG

Bár a holokauszttagadás még mindig megtalálható az interneten, ritkán tapasztalható mainstream körökben. Helyette viszont gyakran torzítják a holokauszt történelmét. Az elmúlt évtizedben, amikor a közösségi média platformjain polarizált véleménybuborékok alakultak ki, és újra előre törtek a nacionalizmus veszélyes formái, a holokauszttorzítás is felerősödött. A tech cégek nem tudtak kellő hatékonysággal reagálni a torzításra, így a digitális világ is megkönnyítette, hogy a holokauszttorzítás félretájékoztatás és dezinformáció formájában terjedjen.

A holokauszttorzítás a társadalom minden szintjén és számos különféle kontextusban jelen van. Egyesek tudatosan torzítják a holokausztot saját antidemokratikus politikai céljaik érdekében, vagy hogy legitimmé tegyenek egy-egy súlyos nemzeti történelmi örökséget.. Mások nem szándékosan torzítanak, hanem, mert nem tudnak eleget a holokausztról. A holokauszt torzítása megtalálható például olyan nemzeti jogszabályokban, amelyek a nemzetet próbálják felmenteni a felelősség alól, vagy az ilyen jogi intézkedéseket támogató közvéleményben, a náci kollaboránsok büntetőjogi felelősségét felmentő bírói végzésekben, a történelmileg nem helytálló párhuzamot vonó retorikában és az online dezinformációban.  

A torzítás nem feltétlenül az antiszemitizmus szándékos kifejezése. Bármi legyen is azonban az indíték, a holokauszttorzítás az antiszemiták által hangoztatott felsőbbrendűségi narratívákhoz járul hozzá. Az ilyen ideológiák veszélyeztetik a pluralista, nyílt társadalmakat, a sikeres demokráciákat tápláló szellemiséget. Mindenki számára veszélyt jelentenek.

A MI FELELŐSSÉGÜNK

Mind felelősek vagyunk a holokauszttorzítás terjesztésének megállításáért: ehhez megbízható forrásokból kell tanulnunk a holokausztról és másokat is arra kell biztatnunk, hogy #VéddATényeket a közösségi médiában.  

Együtt tudunk olyan világot építeni, amely nemet mond a torzításra.

TUDJ MEG TÖBBET A HOLOKAUSZTTORZÍTÁS ÉS -TAGADÁS TÖRTÉNELMÉRŐL

• A holokauszttagadás történelmének fő dátumai – USHMM  
• Mi volt a holokauszt? Áttekintés – Milyen hatalmas volt a bűncselekmény – Jad Vasem
• Az auschwitzi koncentrációs és haláltábor történelme – Auschwitz-Birkenau Emlékhely és Múzeum
• Yehuda Bauer professzor beszél a holokauszttagadásról és -torzításról – Jad Vasem

1. Rövidített szöveg forrása: „Historical and Geographical Contexts,” in: Brigitte Bailer, Juliane Wetzel és Robert Williams (szerk), Understanding Holocaust Distortion: Contexts and examples.. Kézirat előkészületben, 2021.
2. Ez nem azt jelenti, hogy a nyilvánosság ne fért volna hozzá a holokausztról szóló bizonyítékokhoz. A háború utáni perek bár rengeteg ilyet szolgáltattak és jelentős sajtófigyelmet kaptak, mégsem sarkallták vitára a nyilvánosságot a holokauszt témájáról. Ha a háború utáni perek érdekelnek, nézd át a USHMM Holocaust Encyclopedia cikkeit a témában. Ugyanígy a túlélőknek az antiszemitizmusról és a zsidóüldözésről szóló beszámolóit és visszaemlékezéseit is gyűjtötték. A Wiener Library Dr. Eva Reichmann kutatásvezetővel az élen, az 1950-es években hét éven keresztül hét nyelven 1300 beszámolót gyűjtött össze. A projekt akkor kezdődött, amikor a tanúvallomások összegyűjtésének korai időszaka épp lezárult. Ez a gyűjtemény már elérhető online..
3. Ld. például az 1952-es Slánský pert Csehszlovákiában; ez az antiszemita kirakatper minden csehszlovák zsidót lehetséges árulóként és nyugati ügynökként jelölt meg.
4. A hollandiai esettel kapcsolatban ld. Saskia Hansen és Julia Zarankin, "A Founding Myth for the Netherlands: The Second World War and the Victimization of Dutch Jews" , in Reflections on the Holocaust, szerk. Julia Zarankin (New York: Humanity in Action, Inc. and authors, 2011), 106-117. oldal
5. A hálózatok fejlődéséről és a holokauszttagadó irodalom fősodorba kerüléséről ld. Deborah Lipstadt, Denying the Holocaust: The Growing Assault on Truth and Memory (New York: Penguin Books, 1993).
6. Az ítélet teljes szövege itt található: https://phdn.org/archives/www.david-irving.de/docs/irvingjudgment.pdf

A blog egyes hozzászólói által kifejtett nézetek nem feltétlenül tükrözik az Európa Tanács, az Európai Bizottság, a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), az Egyesült Nemzetek Szervezete, az UNESCO, illetve az Európa Tanács, az Európai Bizottság, az IHRA, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az UNESCO tagállamainak tisztviselői által képviselt nézeteket.